Ismerd meg a tábor szervezőit

A Fodor Mihály Színjátszó Táborba először 2009-ben érkeztem, és azóta minden évben jelen voltam megszakítás nélkül. Nyugodtan mondhatom, hogy ebben a táborban nőttem fel. Kezdetben még résztvevőként, az elmúlt években viszont már szervezőként segítem a tábor működését. Év közben a KB35 társulat és a Kód Teátrum alkotója vagyok. Célom, hogy a táborban végzett munkámmal évről évre továbbvigyem azt a szabad, befogadó és biztonságos légkört, amelyet gyerekként, diákként és felnőttként én is megtapasztalhattam. 

Oarga Dalma vagyok és gimnáziumban találkoztam először a drámapedagógiával. Akkor tájt még nem gondoltam, hogy mennyire fontos részét fogja képezni az életemnek. Főleg gimnazistákkal dolgozom, de volt már felnőtt és gyermek csoporttal is dolgom. A Fodor táborba évek óta visszajáró vagyok és kipróbálhattam magam több szerepben is. Játszóként kezdtem, majd csoportvezetőként és most főszervezőként. Szeretem azt gondolni, hogy úgy ismerem, mint a tenyeremet, de minden évben sikerül pozitívan  meglepnie a tábornak.

A veszprémi Pannon Egyetemen végeztem magyar-, drámatanári szakon. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanára vagyok, de dolgozom színikritikusként a Revizor Online portálnál és a Színházi Kritikusok Céhében, illetve az Assitej Magyar Központjának elnökségi tagjaként igyekszem követni és segíteni a magyarországi gyermek- és ifjúsági színházi életet. A Fodor Mihály Színjátszó Táborban talán azt szeretem a legjobban, hogy azt érezhetem, van értelme és hatása a munkámnak. Minden évben igyekszünk minél többet beletenni ebbe az egy hétbe. Hogy ez mennyire sikerült eredményesen, jellemzően már az első nap végére kiderül. Ha jól végezzük a munkánkat, nem csak mi adunk a táborozóknak, de legalább ugyanannyit adnak vissza ők nekünk.

Fekete Balázs vagyok, sok általános- és középiskolában megfordultam már drámatanárként, de időm nagyobbik részében a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium színpadi mozgás és színészmesterség tanára vagyok. Ebben a táborban 2014-ben vettem részt először, még táborozóként. Ez volt az az év, amikor a Fodor Mihály Színjátszó Tábor az életem részévé vált és azóta minden évben jelen vagyok itt. Mindegy, hogy Zamárdiban, Alsóbéla-telepen vagy Balatonlellén. Mindegy, hogy rendezőként, szervezőként vagy csak lelkes nézőként. Amikor itt vagyok, mindig olyan közösség vesz körbe, ahová jó tartozni.

A nevem Danka Márti! Magyar–dráma szakos tanár vagyok. Egy általános iskolában dolgozom, ahol a tanórák mellett színjátszó szakkört is tartok. Régóta foglalkozom gyerekekkel, a cserkészetnek köszönhetően a táboroztatásban is nagy tapasztalatom van. A Fodor Mihály Színjátszó Táborban már voltam táborozó, csoportvezető és szabadidő-szervező is. Minden évben nagyon várom a tábort, ahol kicsik és nagyok felszabadultan együtt játszanak. 

Sziasztok, Balázs vagyok, 30 éves. Angol és dráma tanár végzettséggel rendelkezem. A Tájoló Színházi Nevelési Társulat tagja vagyok. Jelenleg egy nagy cégnél dolgozom irodai munkát (de titkon a mikulás party-t várom, ahol a kollégák gyerekeinek csinálhatok bábelőadást vagy játszhatok velük drámajátékot) A táborban azt szeretem, amikor reggel felkelek, és én vagyok az egyik ébresztő a táborozóknak, és már a levegőben érzem az aznapi játékot, nevetést, jókedvet, és hogy ez a nap lesz az egyik legszebb napom egész évben. 

Darabos Petra vagyok, dráma -és színházismeret tanár. 2020 óta tanítok drámát közép- és általános iskolában, emellett színházi nevelési szakemberként dolgozom a Tájoló Színházi Nevelési Társulatban. Ebben a táborban elsősorban szervezőként vagyok jelen. Évek óta a nyaram egyik fénypontja ez a tábor, már januárban elkezd a fejemben motoszkálni, hogy milyen is lesz idén, izgatottan várom a szervezés megkezdését, és ahogy megjön a nyár, számolom a napokat, amikor újra Lellén leszünk. Szeretem a közös énekléseket, a próbák zsivaját, a dinnye és humusz napot, a balatoni küzdőteret, de a legjobban azt, hogy értőn és figyelőn vagyunk együtt ebben a táborban, hogy senki sem lóg ki, mindenki helyet talál magának. 

Petri Flóra vagyok, végzős magyar-dráma szakos tanárhallgató. A Fodor negyedik éve az életem része, három év játszás után idén először szabadidő szervezőként leszek veletek. A dráma számomra elsősorban kapcsolódás, a játszótársaimmal és olyan élethelyzetekkel, amiket a játék fikciójának köszönhetően valóban megtapasztalhatok. Meg persze öröm, hogy valamit létrehozunk. De ez csak a hab. Nagyon várom, hogy szervezőként idén segíthessek megteremteni minden táborozónak azt, amit az előző években láttam és kaptam: a figyelmet, a rengeteg játéklehetőséget, és azt, hogy egy hétig egymás elsőszámú közössége lehessünk.

Lossos Bori vagyok, drámapedagógus és gyerekszínjátszó-rendező. Egy budapesti általános iskolában tanítok magyart és drámát, illetve egy művészeti iskolás csoporttal is dolgozom ugyanebben az iskolában. Van egy saját színjátszó csoportom is, a Mentés Másként Csoport. Ebben az évadban játszottam a Budapest Bábszínház közösségi színházi előadásában is. Sok saját/iskolai színjátszó tábort szerveztem, vezettem az elmúlt 8 évben. A Fodor táborba 2022-ben csöppentem, voltam már játszó, csoportvezető és szervező is. Számomra a játék terápia és partnerség. A Fodorban mindkettő csodálatos egységben valósul meg: egy hét elfogadás, felhőtlen öröm, és hihetetlen együttműködés.

Sziasztok! Virtics Bettina vagyok, magyartanár és dráma- és színházismeret-tanár, valamint színjátszócsoport-vezető. 2019-ben érettségiztem a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma szakán, majd 2026 februárjában fejeztem be tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem osztatlan tanárképzésén. Az elmúlt években általános iskolában és gimnáziumban is tanítottam, drámafoglalkozásokat tartottam, mentorprogramokban vettem részt, és több diákszínjátszó csoportot vezetek különböző korosztályok számára. Idén dolgozom először a táborban, és nagyon izgatottan várom, hogy találkozzak a csoporttal, akiket Zitával együtt fogunk vezetni, valamint a többi táborozóval is. A közös játékban és alkotásban azt szeretem a legjobban, hogy rövid idő alatt igazi közösség alakul ki, együtt gondolkodunk, kísérletezünk, történeteket hozunk létre, és közben rengeteget tanulunk egymástól. Nagyon várom a találkozásokat, a kapcsolódásokat, és azt, hogy megosszuk egymással a fantáziánkat, a képzeletünket, és sok inspiráló eszmét cseréljünk.

Majsai László vagyok, lélektanító (pszichopedagógus) és terepautó (a terapeutát kevesen tudják kimondani!) A színjátszással való foglalatosságom kezdete – 10 éves koromtól 21 éves koromig – játszóként, 29 éves koromtól rendezőként valósul meg...végezete: remélem még nagyon soká, mert még sok „rendezgetnivalóm” van!!! Tulajdonképpen Tábortól-Táborig élek 3 évtizede, közben meg dolgozom is persze, amit legalább annyira szeretek, mint a táborozást! Imádom, hogy egy ideje évről-évre újabb Társakat kapok magam mellé a rendezésben...meg azt is, hogy 100 fölött van – az elmúlt 30 év alatt – a Játszótársaim száma, akik „elviseltek” nyaranta. Várom a bátor jelentkezőket, akiket nem félek „használni” egy Szent Ügy (színház, amit együtt csinálunk) megvalósításának érdekében. 

Jelenleg a Színház-és Filmművészeti Egyetem prózai színművész szakos hallgatójavagyok. A színjátszás 10 éves korom óta az életem része, egy nyári táborban találkoztam vele először. Diákszínjátszó csoportokba jártam, majd az érettségi után pszichológia alapszakon diplomáztam az ELTE-n. Az egyetemmel párhuzamosan elvégeztem a gyermek-és diákszínjátszó rendezői képzést, és onnantól kezdve két évig vezettem színjátszó csoportot, és tartottam nyári táborokat a Marczibányi téri Művelődési Központban 11-17 éves diákoknak. Szívügyem a tantermi színház, 2022-ben Boda Tiborral bemuattuk a Gizda c. tantermi előadást, amely a segítségnyújtás-evészavar témáját járja körbe. Az évek alatt rengeteg színházi workshopon megfordultam, fontosnak tartom a nyitottságot a színház különböző megközelítéseire. Hiszek a megtartó közösség és a felszabadult játék erejében, és abban, hogy a színház mindenkié. A Fodor Mihály Színjátsó táborban legjobban a közösség és a jelenidejűség erejét, a tábor hagyományainak őrzését tartom elragadónak. Olyan őszinte kapcsolódások és pillanatok jönnek itt létre, melyek egész évben elkísérnek minket. Ha gyerekként tudtam volna erről a táborról, ezt vártam volna a legjobban a nyáron.

Benkovics Sándor vagyok, magyar és dráma szakos középiskolai tanár. Szerencsésnek tartom magam, mert a hétköznapokban is ezt a két tárgyat taníthatom. Színjátszással több, mint tíz éve foglalkozom. Elsősorban a fizikai színház, azaz az emberi mozdulatokban rejlő lehetőségek, a mozgás mint önkifejezési mód és ennek színpadi megjelenítése foglalkoztat. Különösen nagy öröm számomra, ha olyan játszókat vezethetek be a mozgás világába, akik eddig nem is tudták, hogy ez milyen nagyszerű dolog. 

Sziasztok! Somodi Hanna vagyok. A diákszínjátszás nyolcéves korom óta az életem része, és azóta is töretlen rajongással kísér végig az utamon. 2025-ben végeztem az ELTE pszichológia szakán, jelenleg pedig pszichodráma módszerspecifikus képzésben veszek részt. Kecskemétről költöztem Budapestre, ahol immár második éve a KÓD Teátrum tagja vagyok. Az eddigi alkotótáborok, amelyekben részt vettem, mindig többet adtak, mint amennyit vártam: minden ilyen hét végére egy kicsit gazdagabb, bátrabb és nyitottabb lettem. Közösen játszani, alkotni és álmodni, új barátságokat kötni, együtt nevetni és néha együtt sírni – számomra ezért éri meg igazán táborozni.

Boda Tibor vagyok. Őstáborozó. Egy kövület. Egy monolit. Pár évre eltűntem, de azt is megbántam. Írok is. Rendezek is. Játszanék is, de az pöttyet talán már hülyén venné ki magát. Fizikai munkával tartom el magam, mellette szabadúszom, mint egyéni vállalkozó. Társulatok, amik munkáját hatékonyan és állandó jelleggel nehezítem: KB35 Színházi Nevelési Társulat, Trainingspot Társulat. Legjobb tudásom szerint mára a tábor egyetlen Fodor Mihály tanítványa vagyok. Ez utóbbira pedig büszke. 

Azért rajongom a tábort, mert azon kevés dolgok egyike, amik kb. állandóak az életemben. Ugyanígy vagyok az emberekkel, akik kérlelhetetlenül, makacsul és mindennek dacára életben tartják!

Üdv, T.

Kas Kriszta vagyok. Dráma- és cirkuszpedagógus, magyartanár, édesanya. A Szentendrei-sziget egy zsákfalujában élek közel Budapesthez, mégis a természetben. A helyi iskolában tanítok magyart és drámát, illetve 2014 óta vezetem Az Art osztály színjátszó- és drámakört, amely több generáció számára nyújt kapcsolódási, alkotási lehetőséget. A MonoStory Improvizációs Társulattal playback technikákat alkalmazó előadásokat hozunk létre, itt játszóként vagyok jelen. Hiszek a kis közösségek megtartó erejében, az egymásra figyelés fontosságában, szeretem, hogy drámatáborok után egész évben összekacsintunk, keresem a bohóc bölcsességét, élem a nevetés és a játék felszabadító hatását, amit a pedagógiai munkámban is fontosnak tartok. Játékokkal teli banya(bohóc)tankommal járok-kelek ebben a kis szigeti manézsban szívesen megállva bárkivel, bárkikkel játszani. Ötvenhez közeledve egyre gyakrabban hordok szemüveget.

Nagy L. Tamás vagyok, a gyerekkoromat ebben a táborban töltöttem, és mindig ez volt a nyár legjobban várt, legtartalmasabb hete. Gyerekkorom óta foglalkozom színjátszással, amivel ez a tábor fertőzött meg leginkább. 2008 óta foglalkozom rendezéssel. Gimnazistákkal és fiatal felnőttekkel dolgoztam eddig. Jelenleg a Kód teátrum nevű amatőr felnőtt társulat főrendezője és művészeti vezetője vagyok, valamint a Fórum színházi közösség színházi szervezője. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy heti hét napot foglalkozhatom színházzal. Idén már másodszorra fogok a 21 évnél idősebbekkel dolgozni a táborban. 

Gyertek, találkozzunk Lellén! 

Svégel Sári vagyok, pécsi dráma- és angoltanár. Tavaly végeztem a Pannon Egyetem tanári szakán, de már 2019 óta foglalkozom diákszínházzal a tanári oldalról - előtte diákéveim alatt játszottam.

Kedves helyet foglal el a szívemben a fizikai színház és a cirkuszművészet, és ezek belevonása a diákszínházba. Pár éve működtetünk egy fizikai színház csoportot is a sulinkban a többi diákszínjátszó mellett.

Tavaly volt először szerencsém jönni Veletek Fodorozni és nagyon hamar beleszerettem a táborba. Az a hatalmas szeretet ami körbelengi az egész heti közös munkát nagyon feltöltött. Nagyon-nagyon várom, hogy idén is találkozzunk!"

A kérdőívet kitöltöm amint sikerül a könyvelőmmel megcsinálni az egyéni vállalkozóimat és akkor még számlázni is fogok tudni nektek.

Puszi nektek!! ♥️

Sári

A színház és a drámapedagógia kisgyerekkorom óta az életem részét képezi, mindkettő nagyon nagy hatást gyakorolt az egész lényemre. Első találkozásom velük a szüleim által vezetett inárcsi gyermekszínjátszó csoportokban és a Fodor Mihály Színjátszó Táborban történt. Ekkor öntudatlanul is éreztem, hogy ez valami nagyszerű és az egész személyiségemet formáló tevékenység. Felnőttként a tanári pályát választottam, és már egyetemista koromban elkezdtem drámapedagógiai módszerekkel ismerkedni, és színjátszócsoportot vezetni, és a tábor szervezésében részt venni. Emellett természetesen a színház is fontos része maradt az életemnek, hiszen a gyerek- és diákszínjátszó társaimmal megalapítottuk a KB35 felnőtt amatőr társulatot. Az utóbbi években egyre inkább megismerkedtem a színházi neveléssel is.

Az egyetem elvégzése után a Veres Pálné Gimnáziumban kezdtem el tanítani magyar nyelvet és irodalmat. Itt is megerősödött bennem az, hogy a kamaszok számára a közösségi élmények, a közösen gondolkodás és a közös játék nagyon fontos, az egész személyiségüket alakító tényező.

Munkám során keresem azokat a helyzeteket, ahol a diákok hangot adhatnak saját véleményüknek, különböző élethelyzetekkel találkozhatnak, és közben megismerhetik önmagukat is. Úgy gondolom, hogy egy színjátszó tábor ötvözi ezeket a helyzeteket, és ezáltal erős, meghatározó élményt nyújt a gyerekeknek. Ráadásul a színházból is megmarad talán a legfontosabb elem a közös játék öröme, a kizökkentés, ami önreflexióra  ösztönöz és közben még szórakoztató is. 

Endrédi Nóra vagyok, idén lesz a nyolcadik táborom. 2019 nyarán, Alsóbélatelepen tapasztaltam meg először a Fodoros életérzést. Három évig játszóként táboroztam, azóta pedig a zenei csapatot erősítem töretlenül. 

2024-ben végeztem a Kőbányai Zenei Stúdióban énekes szólista és ének tanárként, előtte pedig 4 évig a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán aktívkodtam.

Hétköznapokon magán éneket és hangképzést tanítok a NewSkool zenesuliban, különböző zenei projektekben dolgozom énekesként és emellett mindenféle zenei kultúrák, illetve a zeneterápia tanulmányozásával foglalkozom.

Ez a tábor egy csoda. Ha még nem voltál sose, azért fogod szeretni, ha pedig visszajáró vagy akkor azért...

1996 óta veszek részt a táborban zenészként.

Gitártanár vagyok, fő területem a klasszikus zene.

Mivel a tábori előadásokhoz szívesen kérnek a csoportvezetők élőzenét, így minden évben legalább 8-10 új dal születik, és ezeket nemcsak mi, zenészek írjuk,  hanem sokszor a játszók vagy akár némelyik rendező is.

Számomra mindig nagyon izgalmas, várakozásteli és szép az az este, amikor a csoportok tábortűz mellett mutatják meg egymásnak az előadásukhoz készülő dalokat.

Ez a tábor mindig 1 hét csoda a nyárban, amikor 1 héten keresztül együtt hozunk létre előadásokat és kapcsolódunk egymáshoz.

Rendkívül feltölt, sok örömöt, vidámságot, csodás közös munkát ad.

Pap Gábor vagyok, a táborosok Papesznek szólítanak, ez a színházi becenevem, zene- és drámatanár vagyok, a Vörösmartyban és a Pázmány Egyetemen tanítok zenés-drámás tárgyakat. Zenésztársammal, Varga Simon Kristóffal (Misivel) egy éve hoztuk létre kétszemélyes zenekarunkat, a Pesti bárdokat, amivel színházi és verses szövegeket zenésítünk - azért is említem ezt, mert nagy örömömre Misi is velünk lesz a táborban.  1994 óta, vagyis több mint harminc éve veszek részt a táborban, ahol 20-nál több előadást rendeztem, és vagy 200 dalt írtam, itt nőttek fel a gyerekeim - ahogy én is. Kell a színjátszás, kell a társaság, de kell a közeg, a Balaton is... Kell-e magyarázni, hogy mért vagyok TÁBORFÜGGŐ? 

Illés Árpád vagyok. A Magyar Állami Operaház műsorkészítő csapatában dolgozom, ahol az intézmény tévés és internetes tartalmainak gyártásával foglalkozunk.

Több mint másfél évtizede veszek részt a Fodor Mihály Színjátszó Táborban. Videókat és fotókat készítek. E kettő közül az elmúlt néhány évben inkább a videó lett a hangsúlyos. Igyekszem a hét minden fontos pillanatát megörökíteni. A felvételek egy részét még a táborban megszerkesztem és megvágom, az ebből készült „Tábori Híradót” pedig esténként levetítjük a táborozóknak. A tábor végi bemutató napon pedig a csapatok előadásairól készítek felvételeket.

Egy hatalmas közösségi élmény ez az egy hét, ami egy saját univerzumot is teremt. Rendkívül intenzív munkával és élményekkel telik. Minden egy picit egyszerűbb, puritánabb, mint a hétköznapokban, ugyanakkor itt a leghétköznapibb dolgok is érdekesebbek tudnak lenni, mint otthon.